Szórakozz jól!

Bíróságon:
-Asszonyom, ön hét gyalogost gázolt el a héten! Azért ez már mégiscsak sok!
-Miért, mennyit lehet?

Feleséggyilkosság miatt áll a bíróság előtt egy 150 centis, vézna kis emberke. A bíró megkérdezi:
- Bevallja, hogy agyonverte a feleségét?
- Igen, bíró úr!
A bíró értetlenkedve néz rá:
- Nem értem... Hogy bírta ön ezt erővel?
A vádlott büszkén:
- Aprókat ütögettem a fejére.

- Nyolc évre ítélem betörésért - mondja a bíró a vádlottnak.
- Nyolc év? - hüledezik a vádlott. - Azt hittem, ezért csak három évet adnak.
- Eddig így is volt, de a BTK-nak ezt a paragrafusát tavaly megváltoztatták.
- Hű, a szentségit! Szólni kéne a fiúknak odakint. Ők még a régi szerint csinálják.

Azt mondja a bíró a vádlottnak:
- Elítéljük, mert bizonyítást nyert, hogy Ön passzív vesztegetést követett el. Elfogadja az ítéletet?
- Én ezentúl semmit sem fogadok el, bíró úr.

A chicagói bíróság ezer dollár bírságra ítél egy urat, mert az fedezetlen csekket bocsátott ki.
- Megértette az ítéletet?
- Igen, bíró úr...
- Mikor fizeti ki a bírságot?
- Akár most mindjárt. Fizethetek csekkel?

- Tehát ön a bűncselekmény napján meglátogatta a vádlottat. Mit tapasztalt?
- Amikor beléptem a szobába, éppen az ablaknál állt, hófehér volt az arca, habzott a szája, és éles kést tartott a kezében... - Na és? Azután mit csinált?
- Azután? Megborotválkozott.

A bíró szigorúan kérdi a vádlottól:
- Hány pofont adott a panaszosnak?
- Egyet, bíró úr...
- De ő azt állítja, hogy ötöt.
- Csak egy volt, bíró úr, de tekintettel silány testalkatára, őt részletben adtam be neki.

- Ön a panaszostól elsikkasztott húszezer forintot. Hajlandó ezt az összeget visszatéríteni?
- Igen, tisztelt bíró úr, de ehhez nekem idő kell.
- Rendben van. Kap két évet...

A grönlandi bíróságon azt kérdi a bíró:
- Vádlott! Hol töltötte a november 20-tól március 20-ig tartó éjszakát?

A többszörös visszaeső bűnözőnek azt mondja a bíró:
- Eddig hatszor ítéltem el. Nem gondolja, hogy ideje lenne változtatni eddigi életvitelén?
- Isten ments! A bíró úrnak fogalma se lehet, mit jelent nekem a szabadulás öröme.

A bíró ráförmed a tolvajra:
- Hogy merészeli azt mondani, hogy nem bűnös? Több tanút is idézhetek, akik látták, hogy lopott...
A tolvaj így felel:
- Én még többet, akik nem látták.

Azt mondja a bíró a zsebtolvajnak:
- Nos, hogyan vette ki a károsult zsebéből a pénztárcát?
- Tetszik tudni, kérem - feleli a vádlott -, egymás mellett álltunk a 4-es villamoson. Amint egyszer oldalt fordult, látom ám, hogy a szomszédom zsebéből kikandikál a pénztárcája, és még az ötezresek széle is kilátszott... - És..?
- És... nem gondoltam én semmi rosszra, de tetszik tudni, kérem, egy idő után méregbe jöttem, és azt mondtam, hogy... froclizni már mégsem hagyom magam!

Az ügyvéd védi a kliensét a bíróság előtt:
- Kérem, tisztelt bíróság, vegyék tekintetbe, hogy itt nem rablásról, hanem egyszerű lopásról van szó...
Védence bosszúsan felpattan:
- Mi az, hogy egyszerű? Próbálja csak ki maga...!

- Vádlott, hallotta a tanúvallomást? - kérdi a bíró a gengsztertől. - Védekezzék!
- Szívesen megtenném, de elvették a stukkeremet.

A bíróság előtt egy férfi áll azzal a váddal, hogy megölte a feleségét.
- Miért ölte meg? - kérdi a bíró.
- Azért, tisztelt bíró úr - feleli a gyilkos -, mert azt hittem, hogy elhagy, én pedig nem tudtam volna nélküle élni.

- Vádlott, miért ad elő nekem ma a tegnapitól teljesen eltérő történetet?
- Azért, bíró úr, mert a tegnapit nem hitte el...

- Mit tud felhozni a mentségére? - kérdi a bíró a vádlottól.
- Tisztelt bíró úr, az a helyzet, hogy én a hölgyet akartam megszöktetni, de a nagy sietségben csak a hozományt találtam meg.

A bíró a tárgyalás végén megkérdezi a vádlottól:
- Van-e még valami hozzátennivalója?
- Volna, bíró úr, de azért szerintem külön büntetés járna...

A bíró a tetten ért zsebmetszőhöz:
- Szóval azt állítja, hogy tévedésből tette el a más pénztárcáját? Nem vette észre, hogy a tárca idegen?
- Azt észrevettem, de a pénz valahogy nagyon ismerős volt.

Bíróságon, kezdi az ügyész a mondokáját, hosszasan ecseteli, hogy miért bűnös a vádlott, mikor végez a beszédjével a bíró elégedetten bologat majd megszólal:
- Igaza van.
Na hát a védő ügyvéd azon nyomban felpattan és ő is hosszasan fejtegeti a védence igazát. Amikor végez a bíró reakciója ugyanaz:
- Igaza van.
Ekkor föláll valaki a nézőtérről és így szól:
- Bíró úr, az nem lehet, hogy mindkét félnek igaza legyen.
- Tudja mit, Magának is igaza van.

A bíró fejcsóválva mondja a vádlottnak:
- Maga négyszer tört be ugyanabba az áruházba. Mit vitt el?
- Csak egyetlen ruhát az asszonynak bíró úr, de háromszor kicseréltette velem...

- Esküszöm mindenre, bíró úr, hogy teljesen ártatlan vagyok.
- És volt-e már büntetve valamikor?
- Hová gondol, drága bíró úr? Esküszöm, ez volt az első lopásom.

A bíró szigorúan ráförmed a vádlottra:
- Maga ezek szerint megint kabátot lopott? Négy éve pontosan ugyanezért a bűncselekményért ítéltem el...
- Miért, mit gondol a bíró úr, meddig tart ki egy kabát?

- Kérem, bíró úr, én csupán egy formai hiba következtében kerültem ide.
- Hogy-hogy?
- A betörés elkövetésekor nem voltam formában.

- Vádlott, miért lopta el az ezüstkanalakat?
- Az orvosom miatt...
- Hogy-hogy?
- Ő írta fel nekem: naponta három evőkanál.

A bíró kihallgatja a tanút, és felteszi a kérdést:
- Önnek tehát az a véleménye, hogy a vádlott alkoholista?
- Ezt nem merném határozottan állítani - feleli a tanú -, de ha én egy üveg konyak lennék, nem érezném magam biztonságban mellette.

- Nem szégyelli magát? Nyolcvanéves, és most jut eszébe tévét lopni? Miért?
- Mert amikor fiatal voltam, még nem volt tévé.

A bíró szigorúan néz a vádlottra:
- Maga kirabolt egy benzinkutat, több lányt megerőszakolt, agyonlőtt egy embert, öregeket és kisgyerekeket támadott meg... egyáltalán, lehet magáról valami jót is mondani? - Hogyne, bíró úr.
- Mit?
- Hogy nagyon szófogadó gyerek voltam, és mindig azt tettem, amit az apám akart.
- És mi volt az apja?
- Gengsztervezér.

- Számomra érthetetlen - mondja a bíró a vádlottnak -, hogy a falon ott függ a vadászpuskája, és akkor maga lenyilazza a feleségét. Miért?
- Nem akartam, hogy felébredjenek a gyerekek.

A bíró az ítélet kihirdetése előtt:
- Vádlott, Akar még valamit mondani?
- Igen, annyit, hogy én világéletemben szerény ember voltam, mindig megelégedtem kevéssel.

- Tisztelt bíró úr, kérem a legszigorúbb büntetés kiszabását. A vádlott különös kegyetlenséget követett el.
- Mit?
- Kizárta a feleségét a zuhogó esőbe...

Egy sok néven csibészkedő szélhámos kerül a bíróság elé.
- És miért használt hamis neveket a szélhámosságaihoz? - kérdi a bíró.
- Mert nem akarom bemocskolni a becsületes nevemet.

- Vádlott, álljon fel! Maga azért áll itt, mert megölte a szüleit. Mit tud felhozni a mentségére?
- Tessék figyelembe venni, bíró úr, hogy apátlan-anyátlan árva vagyok.

- Vádlott, miért csapta be a hiszékeny embereket?
- Azért, bíró úr, mert aki nem hitt, azt nem lehetett becsapni.

A bíró kérdezi a vádlottól:
- És mondja, nem félt, amikor egy ilyen forgalmas helyen kitépte az áldozat kezéből a táskáját?
- De bizony nagyon féltem.
- Mitől?
- Hogy nem lesz benne pénz.

- Vádlott, mondja meg őszintén, a betörés közben egyszer sem jutott eszébe szegény édesanyja?
- Dehogynem, tisztelt bíró úr, de nem találtam semmi neki valót.

- A tanú azt állítja, hogy felismerte magát, ön volt az, aki éjszaka betört hozzá.
- A tanú hazudik, bíró úr... Hiszen úgy aludt, hogy még az ágyat is kilophattam volna alóla.

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat