Két ügyvezető igazgató beszélget:
- Te fizetsz az embereidnek?
- Én nem.
- Én sem. És bejárnak?
- Be.
- Az enyémek is. Te, nem kéne ezektől belépődíjat szedni?
Kovács Béla bemegy a kocsmába, és vidáman felkiált:
- Ma este mindenki a vendégem egy körre!
- Ez igen! - mondja az egyik cimbora. - Úgy látom, jó kedved van ma.
- Hát hogyne lenne? Megbízott az önkormányzat, hogy hétf?t?l én gy?jtsem be a pénzt a parkolóautomatákból.
Eljön a hétf? este, Kovács megint megjelenik a kocsmában. Odaszól a pincérnek vidáman:
- Pincér! Ma este mindenki a vendégem két körre!
- Látom, tetszik az új állásod, Béla. - mondja a haverja. - Hát még milyen boldog leszel, ha megkapod az els? fizetésed...
Kovács meghökken:
- Azt mondod, hogy ezért még fizetni is fognak?
Egy vállalat vezet?je egy nap új alkalmazottat vesz fel.
- Mi a neve? - kérdezi a jelentkez?t?l.
- János - válaszol a férfi. A f?nök arca elborul:
- Nézze, nem tudom, eddig milyen szedett-vedett helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén. Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalev?leg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom - Kovács, Kiss, Tóth - csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok. Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz. Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkez? sóhajt, majd kiböki:
- Drágám. A nevem Drágám János.
- Oké, János, akkor beszéljünk az anyagiakról...
Az új múzeumi teremőr első munkanapja után jelentést tesz az igazgatónak:
- Direktor úr, igazán elégedett lehet velem. Ma sikerült eladnom egy Chagallt meg egy Rembrandtot.
A főkönyvelő kétségbeesett arccal állít be a főnökéhez:
- Főnök úr, nem tudok a lánya nélkül élni!
- Csak semmi túlzás! - szól a főnök.
- Egyáltalán nem túlzás! Pontosan kiszámítottam
- Mutassa az ajánlólevelét! - mondja az igazgató az új titkárnő jelöltnek.
- Rendben - feleli a lány. De mi lesz, ha közben benyit valaki?
A főnök figyelmezteti az új dolgozót:
- Mi nagyon kényesek vagyunk a tisztaságra. Megtörölte a cipőjét az ajtó előtt a lábtörlőn?
- Igen.
- Továbbá nagyon kényesek vagyunk az igazmondásra. Az ajtó előtt semmilyen lábtörlő nincs.
Egy cég alkalmazottai beszélgetnek, hogy mit kezdenek az év végi bónuszukkal.
- Én a németországi kirendeltségben dolgozom. A bónuszomból veszek kocsit és a maradékból elmegyek nyaralni - mondja az első.
- Én a svájci kirendeltségben dolgozom. A bónuszom egy részéből kiépítem a medencét a házam mellett, a többiből pedig világkörüli útra megyek - mondja a második.
- Én a magyarországi leányvállalatnál dolgozom és a bónuszomból pulóvert veszek - mondja a harmadik.
A többiek meglepődve kérdezik:
- És a többi?
Kovács panaszkodik a főnökének:
- A Szabó mindig seggfejnek nevez!
- Szabó, jöjjön ide! Ha még egyszer seggfejnek nevezi Kovácsot, kirúgom.
Másnap Kovács megint a fönöknél van.
- Na mi van? Megint leseggfejezte?
- Nem. De ahogy ittam a reggeli kávémat, rámszólt: Mi van kolléga, beöntés?
Egy nap diktálás közben a titkárnő észrevette, hogy a főnöke nadrágjának cipzárja lecsúszott. Mikor kiment a szobából, még visszaszólt:
- Főnök úr, nyitva a barakkajtó!
A főnök először nem vette a lapot, de később rájött, hogy a cipzárjáról volt szó. Úgy gondolta, viccesre veszi a figurát, és behívta a titkárnőt az irodájába.
- Kisasszony! Amikor reggel észrevette, hogy nyitva a barakkajtó, látta a kommandóst is?
- Sajnos nem, uram - válaszolja a titkárnő. Én csak egy szegény hadirokkantat láttam, ahogy két homokzsákon üldögélt.
Kovács József földhivatali ügyintező egyik nap félfogadási időben (mert akkor úgyis ráér) elhatározza, hogy rendet rak a szobájában álló nagy szekrényben. Talál egy régi poros lámpát. Viccből megdörzsöli és így szól:
- Kérek egy jéghideg sört!
Hirtelen ott terem az asztalán a sör. Túl a döbbeneten ezután már sokkal nagyobb kívánsággal folytatja:
- Vigyél egy fantasztikus szigetre, ahol gyönyörű és odaadó nők vesznek körül!
Így is történik.
- Ez ám a jó élet. Bárcsak ne kelljen soha többé dolgoznom! - mondja.
Erre visszakerül az íróasztalához, a földhivatalba...
- - Hányan dolgoznak ebben az irodában?
- A főnökkel együtt 11-en.
- Tehát a főnök nélkül 10-en?
- Nem, mert ha a főnök nincs itt, akkor senki sem dolgozik.
- Az igazgató simogatja a titkárnője fenekét, majd felsóhajt:
- Óh, Katika, ha csak fele ennyi lenne a fejében is…
- A cég igazgatója behívja az újonnan felvett munkatársat:
- Már megbocsásson, de Ön az önéletrajzában azt állította, hogy öt év szakmai gyakorlata van, viszont most a tudomásomra jutott, hogy ez az első munkahelye!
- Elnézést főnök, de a hirdetésükben azt írták, képzelőerővel rendelkező alkalmazottat keresnek…
- - Képzeld, mi történt, Béla elment dolgozni.
- Tudtam, hogy pénzért mindenre képes.
- Az útépítésen a főnök odamegy a munkásokhoz:
- Fiúk, nem érkeztek meg a lapátok.
- Sebaj, majd egymásra támaszkodunk.
- Főnök a felvételizőnek:
- Nos, ahhoz képest, hogy semmiféle szakirányú képzettséggel nem rendelkezik, meglehetősen magas a fizetési igénye!
- Persze,
- mondja a jelentkező,
- el se tudja képzelni, milyen nehéz úgy dolgozni, hogy nem tudja, mit csinál.
- Egy takarítónő feljelentést tesz a rendőrségen, hogy a munkahelyén megerőszakolta egy férfi a folyosón. És nem tudott elmenekülni? – kérdezi a rendőr.
- Hogyan menekültem volna el? Jobbról fal, balról fal, mögöttem a férfi, előttem meg már föl volt mosva!
- A csinos fiatalasszonytól kérdik a kolléganői:
- Nagyon fáradtnak látszol. Nem aludtad ki magad?
- Nem, a postás hajnali ötkor felébresztett. De ez volt az utolsó eset.
- Miért, bepanaszoltad a főnökénél?
- Nem, csak többet nem alszom vele.
- A munkás építkezésen bemegy a műszakvezetőhöz:
- Főnök, nyikorog a talicska, meg kellene zsírozni…
- Aztán hogy nyikorog az a talicska?
- Haá iígy: nyik… nyik… nyik… nyik…
- Ki van rúgva!!!!!
- De miért?
- Mert így kellene nyikorognia: nyik-nyik-nyik-nyik.
- 2 titkárnő beszélget:
- Milyen jól öltözik a főnök!
- És milyen gyorsan!
- Fizetésemelést kér Kovács a főnökétől.
- Szó sem lehet róla! Kisnek sem adtam, pedig annak öt gyereke van!
- Azt hittem az számít, amit a munkahelyén csinál az ember…
- - A te főnököd is olyan idegesen járkál, mikor levelet diktál? – kérdezi az egyik titkárnő a másiktól.
- Nem, mert akkor kiesnék az öléből.
- A beosztott belép főnöke szobájába, és rögtön a tárgyra tér:
- Főnök, fizetésemelésre van szükségem! El kell mondanom, hogy három másik cég érdeklődik irántam!
- Igen?
- kérdi meglepetten a főnök.
- Biztosan a konkurencia… Kik azok?
- Nos, a Díjbeszedő, az Elektromos Művek és a telefontársaság…
- Szabóhoz viszi a kabátját egy férfi. A mester átveszi, majd mondja neki:
- Akkor pénteken készen van, akkor jöhet érte.
- Hogy-hogy pénteken? Ma kedd van, és Önök úgy hirdetik magukat, hogy 24 óra alatt megcsinálnak mindent!
- Ez így is van. Napi 8 órát dolgozunk. Szerdán 8 óra, csütörtökön 8 óra, pénteken 8 óra. Ez így összesen 24 óra!
- Kovács urat kirúgja a főnöke. Mivel sok évet töltött a cégnél, felmegy a főnökéhez:
- Nem vagyok már fiatal, így nem fogok könnyen másik munkahelyet találni. Oly sok éven át dolgoztam itt, szeretnék kérni egy ajánlólevelet, ami megkönnyítheti a dolgom.
A főnök megígéri, hogy másnapra ír egyet.
Másnap ott is egy boríték az asztalon, benne egy levél, a következő szöveggel:
“Kovács úr 11 éven keresztül dolgozott nálunk, munkaviszonya január 31-én megszűnt. Nagyon elégedettek vagyunk vele.”
- A frissen felvett tanuló érdeklődik a munkahelyén:
- Mennyi a fizetés?
- Először 30 ezer forint aztán fokozatosan több és több. – mondja a főnöke
- Jó akkor jövök később.
- Két munkatárs vitatkozik. Az egyik:
- Kérdezzük meg a boltban, és ha nincs igazam, akár le is köphetsz.
Mire a másik:
- Tudod, mit: most leköplek, és ha igazad van, majd leporollak.
- Kovács egyedül ül a vállalat pénztárában. Egyszerre csak beront egy marcona alak, és mellének szegezi a revolverét.
- Jaj, nekem! – kiáltja ijedten Kovács, de a következő percben észreveszi a rabló kezében a pisztolyt, és megkönnyebbülten felsóhajt:
- De megijesztett. Azt hittem, egy revizor.
- A bíróság a munkahelyi baleset ügyét tárgyalja. A védőé a szó:
- A vállalatnak háromszoros kártérítést kell fizetnie azért, hogy az ügyfelem nem tud többé megszólalni.
- Miért éppen háromszorost? – hüledezik a vállalat képviselője.
Mert a védencem az anyanyelvén kívül oroszul és németül is tudott!
- - Az új munkahelyemen a főnök csak nős férfiakat alkalmaz.
- Ugyan miért?
- Azt mondja, szereti az engedelmességhez szokott embereket.
- A hentest kirúgják a munkahelyéről, majd felveszik a szülészetre ápolónak. Az első szülés után az újszülöttet ráteszi a gyermekmérlegre, majd megkérdezi a fiatal anyukát:
-Három kiló hatvan, maradhat?
- A mikrobuszban az utas rá akar gyújtani, de nincs gyufája. Megveregeti a sofőr vállát. A vezető felordít, majd hamuszürke arccal hátrafordul. Az utas mentegetőzik:
- Nem gondoltam, hogy ennyire megrémisztem. Nagyon sajnálom. A sofőr dadogva, nyögve magyarázkodik:
- Tudja, hullaszállító voltam mostanáig. Ez az első nap az új munkahelyemen…
- - Igazgató úr, kérem, fizetésemelést ígért nekem.
- Igen, emlékszem, de volt egy feltételem. Csak akkor, ha soha nem ad rá okot, hogy elégedetlen legyek magával.
- Nem is adtam…
- Dehogynem! Fizetésemelést kért!
- - Ez így nem mehet tovább, kollegína! – korholja fiatal beosztottját a főnökasszony.
- Magát minden nap másik férfi várja a kapu előtt. Értesültem róla, hogy kétes hírű szórakozóhelyekre jár, hajnalig mulat, aztán a munkahelyére úgy esik be, mint egy hulla.
- De főnöknő, maga is volt fiatal…
-Voltam, csakhogy nem mindennap!
- - Drágám! Hol voltál olyan sokáig? – kérdezi a feleség a munkahelyéről hazaérkező férjétől.
- Fontos dolgokról tárgyaltam az új titkárnőmmel.
- És mit mondott az új titkárnőd?
- Nemet…
- Kovács lihegve érkezik az irodába.
- Bocsánat a késésért, főnök – mentegetőzik -, kissé elaludtam.
- Jé, maga otthon is alszik?
- Mondja, mennyiért festené ki a hálószobámat?
- Ötezer forintért.
- És ha én is segítenék önnek?
- Akkor tízezerért.
- Két régi barátnő találkozik:
- És te hol dolgozol?
- Postán, leveleket pecsételek.
- Nem unalmas mindennap ugyanazt csinálni?
- Hogy lenne már unalmas, elvégre minden nap más rajtuk a dátum!
- - Jó napot kívánok. Évát keresem, mikor jön meg?
- Talán egy óra, egy nap, egy hét, egy hónap, egy év, egy évtized.
- Ez nem az Éva irodája?
- Nem, ez a temető!